Soluna Platform

Amikor azt mondom, hogy idén nyáron „nyaralok”, de közben dolgozom is, sokan furcsán néznek rám. Kérdő tekintetek, finom (vagy épp nem annyira finom) megjegyzések, hogy „de hát nyaralni mész, pihenj már!”. Mintha a pihenésnek csak egyetlen, mindenki számára univerzálisan érvényes módja lenne. Mintha lenne egy íratlan szabálykönyv arról, hogyan kell pihenni.

De mi van, ha nekem (és neked is) más jelenti a töltődést?

Mi van, ha kiszakadni a hétköznapok ritmusából, elutazni, és ott – bár nem teljes munkaidőben – de alkotni, jegyzetelni, olvasni, inspirálódni szeretnék? 

A pihenés nem sablonos

Azt látom, hogy a pihenésről szóló elvárások is gyakran a megfelelés terepei.
 „Ne dolgozz, ha szabadságon vagy!”
 „Kapcsold ki teljesen az agyad!”
 „Aki nyaral, az ne nyúljon a gépéhez!”

Közben elfelejtjük, hogy a pihenés is mélyen személyes dolog. Ugyanúgy, ahogy nincs egyféle jó reggeli rutin vagy egyféle ideális munkastílus, a pihenés is különböző lehet – életszakaszonként, személyiség típusonként, aktuális életszituáció szerint.

Van, akinek a teljes lekapcsolódás jelent valódi regenerálódást: a digitális detox, a napfényes órák némasága, a passzív pihenés. Másnak épp az, ha végre van ideje arra, amire egyébként a hétköznapokban nincs: elolvasni a félretett könyveket, jegyzetelni, kreatívan alkotni, gondolkodni. Ez nem teljesítménykényszer, hanem egyfajta belső ritmus követése.

Káros végletek – a „halálra dolgozom magam, hogy egy hét pihenésem legyen” csapdája

Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy sokan éppen az ellenkező végletbe esnek: nap mint nap éjjel-nappal halálra dolgozzák magukat, hogy aztán legyen egy-egy szent, megkérdőjelezhetetlenül és szigorúan pihenős hét szabadságuk. Ez a „mindent vagy semmit” hozzáállás hosszú távon kifejezetten káros lehet. Persze, ha neked ez működik tökéletesen, akkor szuper, de érdemes néha feltenni magunkat a kérdést, mi és hogy ad nekünk többet hosszú távon. 

Nemcsak a testet és az idegrendszert terheli meg ez az állandó hajtás, hanem azt is eredményezi, hogy a pihenés már nem valódi feltöltődés, hanem feszültségoldásra kényszerített kényszermegálló lesz.

Ezért is érdemes megtalálni azt a középutat, amikor nem halálra dolgozzuk magunkat, hanem a hétköznapokban is jelen van a tudatos pihenés, a rendszeres feltöltődés, legyen az akár csak pár perc szünet, séta, egy kis csend, vagy néhány eszköz a Soluna platformról. Esetleg mindez, ebben a sorrendben :)

Pihenni lehet úgy is, hogy közben „dolgozol”

Az alkotómunka – különösen, ha szívből jön – nem feltétlenül merít ki. Sőt. Olykor éppen az emel ki abból a mókuskerékből, amelyből éppen szabadulni próbálsz.

Nekem például az, hogy elutazom pár napra, kiszakadok a megszokott környezetből, nem azt jelenti, hogy „nem csinálok semmit”. Hanem azt, hogy mást, máshol és máshogyan csinálok. Más módon kapcsolódom önmagamhoz, az inspirációhoz, a munkámhoz, az ötleteimhez. Ez is pihenés.

Kreatív pihenés. Tudatos lassítás. Nem (csak) a teljesítményért, hanem a jelenlétért.

Itélkezés helyett kíváncsiság

Fontos lenne megtanulnunk nem csak saját magunkhoz, hanem másokhoz is rugalmasabban viszonyulni ezen a téren. Nem mindenki ugyanúgy tölti fel az energiaraktárait.

És ami még fontosabb: nem mindenki ugyanott tart. Lehet, hogy valaki most tud először elmenni szabadságra hónapok vagy évek után – neki lehet, hogy a teljes kikapcsolódás az, amire szüksége van. Másvalaki egy alkotói fázisban van, és pont a pihenés ad neki új lendületet, új ötleteket.

Lehet, hogy valaki kisgyerekkel pihen – és egészen másfajta ritmust kell megtalálnia. Lehet, hogy valaki közben tanul, épít valamit, vagy egyszerűen csak szereti a munkáját, és abból merít, amit más talán munkának lát.

És ez mind rendben van.

Pihenés = Egyensúly

A valódi kérdés talán nem az, hogy dolgozunk-e nyaralás közben, hanem az, hogy hogyan vagyunk jelen. Van-e benne egyensúly? Tudunk-e kapcsolódni magunkhoz? Megengedjük-e magunknak a sétát, a csendet, az alvást, az örömöt?

A pihenés nem azt jelenti, hogy elvágjuk a szálakat, hanem azt, hogy tudatosan másfajta kapcsolódást keresünk. Magunkkal, a világgal, az energiáinkkal.

Ez a fajta pihenés néha elcsendesedés, máskor alkotás. Néha passzív, máskor aktív. Néha a semmittevés, máskor az új inspirációk befogadása.

És ha ezt ítélkezés helyett kíváncsisággal, megengedéssel tudjuk szemlélni – saját magunknál és másoknál is – talán közelebb kerülünk a valódi regenerációhoz.