Akár már próbálkoztál pszichológiai vagy önfejlesztő módszerekkel, akár most kezdenél neki, fontos megértened: tartós változás csak akkor jöhet létre, ha a test és az elme egyszerre kap figyelmet.


Az előző cikkben arról volt szó, hogyan akadályozhatják a megrekedt érzelmek és az automatikusan működő stresszreakciók a fejlődést – még akkor is, ha tudatos szinten már felismeréseid vannak.

Most pedig abban segítek, hogy ne csak megértsd a mintáidat, hanem valóban képes legyél megváltoztatni őket – méghozzá mélyrehatóan és hatékonyan.

De mit tehetünk mindez ellen? Hogyan szerezhetjük vissza a kontrollt az érzelmi reakcióink és az életünk eseményei felett?

Az első lépés, hogy megértsük: amit egy terápiás beszélgetés vagy más önismereti munka felszínre hoz, az valójában a tudattalanban tárolódik – és az agyunk ezekre az emléklenyomatokra alapozva indítja el a „veszély” jelzést.

Mindannyiunk idegrendszerében ott futnak az alapvető, evolúciósan kódolt „veszélyprogramok” – ezek automatikusan aktiválódnak, ha a túlélésünket érzékeljük fenyegetve.
Emellett azonban léteznek generációs mintákból származó és egyéni, saját tapasztalatokon alapuló „reakcióprogramok” is. Ezek együtt alkotják azt a belső adatbázist, amely alapján az agyunk értelmezi a helyzeteket – és dönti el, hogy veszélyben vagyunk-e.

A legnagyobb munkát általában a saját programjainkkal kell elvégeznünk. Ezek a legszemélyesebb, legfinomabban egyedivé formált mintázatok – éppen ezért ezek felelősek azért, hogy ugyanaz a helyzet egyikünk számára stresszforrás, míg a másikunkat teljesen hidegen hagyja.

Míg valaki szinte robban a feszültségtől, ha a reggeli forgalomban késésbe kerül, más valaki nyugodtan, mosolyogva sétál be húsz perccel a megbeszélés kezdete után. Ugyanaz a helyzet – teljesen más belső reakció. Mert más a program. Az egyik számára a késéshez kapcsolódik egy múltbéli, negatív érzelmi élmény – a másiknál ez hiányzik.

Itt jön a képbe a holisztikus gyógyulás, fejlődés. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a múlt terhétől, a visszatérő negatív reakcióktól, érzésektől, ahhoz fel kell térképeznünk a saját tudatalattinkat és megtalálni az adott probléma gyökerét. Amikor ez megtörtént, különböző modalitásokkal felszabadítjuk a megrekedt, fel nem dolgozott érzéseket. Ez az első lépés. Majd ezt követően az ezzel kapcsolatos hitrendszereket kell felülírnunk.


Miért ebben a sorrendben? Figyeld meg legközelebb, mikor egy sötét utcán haladva zajt hallasz, vagy éjszaka hirtelen zajra ébredsz. Mi történik először? Egy érzés? Vagy egy gondolat?


Súgok: az első reakciód mindig az érzés. És ennek nagyon is egyszerű, evolúciós oka van. A másodperc törtrésze alatt végigfut rajtad a pánik – megfeszül a tested, megbénulsz, fülelsz, figyelsz. Az érzékszerveid kiélesednek, a légzésed megváltozik, a tested a végtagokba irányítja a vért. Mindez azért történik, hogy azonnal készen állj: menekülni vagy harcolni.


És csak ezután érkezik meg a gondolat: „Mi volt ez?”

Az érzés tehát megelőzi az értelmezést – és biológiai szinten prioritást élvez az észlelésedben.


Ezért nem elég kizárólag gondolati szinten dolgozni a nehézségeinkkel.

Az érzelmi reakciókat először testi szinten kell felszabadítani – különben olyan, mintha árral szemben próbálnánk evezni.

Tipikus példa erre a modern önfejlesztés egyik népszerű eszköze: a megerősítés. A megerősítés egy pozitív állítás, amelyet újra és újra ismétlünk abban a reményben, hogy egy idő után automatikusan felülírja a régi, negatív gondolatainkat. Ez egy jól működő módszer lehet – egészen addig, amíg nem egy mélyen sérült, érzelmileg terhelt témával kapcsolatosan alkalmazzuk. Ilyen esetben ugyanis könnyen az ellenkező hatást érhetjük el.

Vegyünk egy példát: tegyük fel, valaki szeretné beépíteni a napi gyakorlatába azt a megerősítést, hogy „Karcsú vagyok.” Ám amikor a tükörbe néz, az elméje azonnal aktiválja azokat a gyermekkori emlékeket, amikor csúfolták a külseje miatt. Ezek az emlékek negatív érzésekkel társulnak, és pillanatok alatt beindítják a test automatikus védelmi reakcióját: a jól ismert „üss vagy fuss” állapotot. Ilyenkor – ahogyan korábban is említettük – a vér az agyból a végtagokba áramlik, a kognitív funkciók csökkennek, és az idegrendszer nem tud befogadni új, pozitív üzenetet.

A megerősítés tehát nem segít – sőt, még inkább megerősítheti az eredeti negatív érzést és gondolati mintát.

Ilyen esetekben érdemes tudatosan szünetet tartani a klasszikus megerősítések használatában, és helyettük átvezető megerősítéseket alkalmazni. Ezek olyan állítások, amelyek kifejezik a vágyott irányt, de nem váltanak ki bennünk ellenállást vagy rossz érzést.

Például:

  • „Karcsú szeretnék lenni.”

  • „Eltökélt vagyok, hogy elérjem a célom.”

  • „Lehet, hogy még nem tudom hogyan, de el fogom érni az ideális testsúlyt.”

Ezek az üzenetek még nem állnak szemben az aktuális valóságérzékelésünkkel, ezért az idegrendszerünk is könnyebben befogadja őket.

Alternatívaként szóba jöhetnek a szubliminális megerősítések is – ezek olyan hanganyagokban elrejtett pozitív állítások, amelyek tudatos szinten nem hallhatóak, de a tudattalan mégis képes érzékelni őket. Segíthetnek akkor, amikor a közvetlen üzenetek túl nagy ellenállást váltanak ki bennünk.

Emellett olyan módszerek is léteznek, amelyek egyszerre tudnak dolgozni az érzésekkel és a gondolatokkal – ilyen például a hipnózis vagy az NLP.

Az egyik leghatékonyabb eszköz a tudatalatti újraprogramozására: a hipnózis. Fontos leszögezni: nem a hollywoodi filmekből vagy színpadi bűvészműsorokból ismert „hipnózisról” van szó – az csupán szórakoztató illúzió. A klinikai hipnózis egy régóta alkalmazott, bizonyítottan hatékony módszer, amely segít elérni és átírni mélyen rögzült tudatalatti mintákat – biztonságosan és mellékhatások nélkül.

A hipnózist sikerrel alkalmazzák többek között:

  • fóbiák és szorongások kezelésében,

  • különböző függőségek enyhítésében,

  • önbizalom erősítésében,

  • új készségek elsajátításának támogatására.

Saját példámból kiindulva: hipnózis segítségével tanultam meg magabiztosan emberek és kamera előtt beszélni – korábban ez számomra komoly kihívás volt.


De mi is történik pontosan hipnózis közben?
A tudatunk működését jellemző agyi frekvencia csökken: a nappali, aktív ébrenléti állapotra jellemző béta hullámok helyett alfa frekvenciára hangolódunk. Ez az az állapot, amelyet spontán is megtapasztalunk például:

  • elalvás előtt vagy ébredés után,

  • egy könyv olvasásakor,

  • egy izgalmas film közben,

  • a természetben sétálva,

  • vagy akár autóvezetés közben.

Nem véletlen, hogy a reklámipar is előszeretettel célozza ezt az állapotot – például TV-műsorok közti reklámblokkokkal vagy vizuális plakátokkal – hiszen ilyenkor a tudatalatti fogékonyabb az üzenetekre.

A különbség annyi, hogy mi ezt az állapotot tudatosan használjuk fel saját fejlődésünk érdekében.


Hipnózis során olyan belső „utasításokat” (szuggesztiókat) adhatunk a tudatalattinak, amelyek a kívánt irányba terelik a viselkedést, érzéseket és gondolkodásmódot.
 Például:

  • „Büszke vagyok magamra, amiért kitartok a diétám mellett.”

  • „Napról napra jobban elfogadom és szeretem a testem.”

Az ilyen típusú szelíd, belső megerősítések nem váltanak ki ellenállást vagy negatív érzéseket – így lehetővé teszik, hogy a megrekedt érzelmek lassan, természetes módon feloldódjanak.

Az NLP, azaz neuro-lingvisztikus programozás egy másik hatékony eszköz, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre dolgozzunk a gondolatokkal és az érzelmekkel. Gyakori elemei a vizualizációs technikák, amelyeket az önfejlesztésben tudatos teremtésre, a sportban pedig mentális kondicionálásra alkalmaznak. Az NLP vizualizációs technikái azonban nem csupán célfókuszálásra alkalmasak – segítségükkel célzottan felszabadíthatók a testben megrekedt, elakadt érzelmek is.


Ilyen technika például az idővonal-vizualizáció, amely során visszatérünk egy múltbéli eseményhez, és érzelmi szinten újraírás történik. Máskor egy vezetett vizualizáció segítségével jelenítjük meg, ahogyan testileg megszabadulunk egy negatív érzéstől.

Ezek az eszközök – ha jól alkalmazzuk őket – gyors és tartós változást hozhatnak.


Egy amerikai kliensem, David, remek példa erre. A közös munkánk során az elfojtott dühének felszínre hozásán dolgoztunk. Gyermekkorában apja gyakran dühöngött, őt viszont megszégyenítették, ha hasonló érzéseket mutatott. Így a düh – a szégyen hatására – elakadt, különösen a torkánál.


Egy NLP-technikát alkalmazva arra kértem, vizualizáljon egy vulkánt – akár önmagaként, akár hologram formájában, a testében megjelenítve.

Elképzeltük, hogy a természetben van, körülötte növényzet, nyugalom. Majd arra kértem, képzelje el, ahogyan a gyökércsakrájában forrni kezd a láva. Ez a láva felfelé indul – áthalad minden csakrán, és végül a fejtetőn keresztül kitör. Elárasztja a környezetet, mindent felperzsel, kiirt – majd lassan elcsendesedik. A következő vizualizációban azt jelenítettük meg, hogyan sarjad új élet a hamuból. A láva nem pusztán rombolt – táplálta is a talajt. És bár az első fázis pusztítónak tűnt, hosszú távon egy még dúsabb, élettelibb flóra jött létre.


A folyamat végén megkérdeztem, milyen érzése van a torkában – ott, ahol korábban elakadt az érzelem. A válasza ennyi volt: „A düh – a láva – elmosta. A blokk megszűnt.”


Az NLP és a hipnózis egymást erősítő módszerek, különösen akkor, ha célunk a negatív gondolatok és érzelmek semlegesítése, illetve a belső egyensúly újrahangolása.


Miután ezekkel az eszközökkel elértünk egy neutrális – vagy akár pozitív – idegrendszeri állapotot, teret nyitunk más módszereknek is, amelyek már a pozitív érzelmi skála felé mozdítanak el bennünket.



Az egyik legegyszerűbb és legelérhetőbb eszköz, amit nap mint nap alkalmazok – önmagamon is – a légzés. Tudtad, hogy már önmagában a helyes légzéstechnika is képes kikapcsolni a szervezetben az úgynevezett „üss vagy fuss” (szimpatikus) stresszreakciót?

A légzés szoros összeköttetésben áll minden testi funkciónkkal, különösen az idegrendszerrel. Az autonóm idegrendszer két fő ága – a szimpatikus (aktiváló) és a paraszimpatikus (nyugtató) – nem működik egyszerre. Az egyik aktív, a másik pihen.

A légzés pedig kulcsszerepet játszik ennek a szabályozásában. Belégzéskor a szimpatikus rendszer lép működésbe (éberség, aktivitás), kilégzéskor pedig a paraszimpatikus rendszer (megnyugvás, regeneráció). Gondolj csak arra, hogyan reagál a tested egy ijedtségre – hirtelen belélegzel, visszatartod a levegőt. Ha elmúlik a veszély, mélyen és hosszan felsóhajtasz – a kilégzés vezeti be a megnyugvást.

A légzés jellege is számít:

  • A nyugalmi légzés orron át történik, mély, hasi (rekeszizom-vezérelt),

  • Az aktiváló légzés orron vagy szájon át történik, gyors, mellkasi, felszínes.

Ha tudatosan mély, orron keresztüli, hasi légzést alkalmazol, jelezheted az agyadnak, hogy biztonságban vagy – és ezzel aktiválhatod a paraszimpatikus, nyugtató rendszert. Ennek hatását tovább fokozhatod azzal, ha a kilégzést meghosszabbítod, ezzel meghosszabbítva a megnyugvás fiziológiai állapotát is.

A légzés az egyik legrégebbi ismert gyógyító eszköz. Számos spirituális hagyomány évezredek óta tanítja gyógyító erejét – és ma már a tudomány is megerősíti ezt: a légzés valóban képes a szervezet stresszreakcióját csillapítani, az idegrendszert egyensúlyba hozni.

És ha ezt a tudatos légzést kombináljuk pozitív érzelmek tudatos előidézésével – például boldog emlékek felidézésével vagy hála gyakorlásával –, létrehozhatunk egy magas szintű idegrendszeri koherenciát.

Ezt az állapotot a tudomány szívkoherenciának nevezi. Ilyenkor a szív és az agy elektromos tevékenysége összehangolódik – mintha egy karmester irányítaná a korábban összevissza játszó zenekart. Ez az a belső egységélmény, amit a spirituális tanítások „a most pillanataként”, „kapcsolódásként”, vagy akár „isteni jelenlétként” írnak le.

A HeartMath® Intézet kutatásai szerint a szívkoherencia állapotában a légzésünk stabil és ritmikus, a paraszimpatikus idegrendszer aktív, és olyan pozitív érzelmek jelennek meg, mint a hála, a belső béke, az öröm vagy a szeretet. Ez nem akaratlagos – ezek az érzések automatikusan megjelennek, amikor az idegrendszer egyensúlyban van.

Ebben az állapotban a szervezet regenerálódik, az immunrendszer erősödik, a sejtfolyamatok optimalizálódnak – a test gyógyul és fiatalodik. A tudatalatti pedig nyitottá válik az új, pozitív programokra, amelyek hosszú távon meghatározzák a gondolkodásunkat, érzelmi reakcióinkat és döntéseinket.

Az élet így fokozatosan elindul egy felfelé ívelő spirálon. Egy olyan belső állapotból kiindulva, ahol természetesen jelennek meg az örömöt, kapcsolódást és önazonosságot hozó élmények.

Ki ne vágyna erre?

Ha kedvet kaptál valamelyik technika kipróbálására, böngészd át a Soluna számára készített hanganyagaimat – találsz köztük hipnózist, NLP-alapú vizualizációt és szívkoherencia-meditációkat is.

Itt az ideje letenni a múlt terheit, és végre valóban kezedbe venni az életed irányítását.

Prepok Zsuzsi