Soluna Platform

Ebben a cikkben az egyik abszolút kedvenc témámról, a Retikuláris Aktiváló Rendszerről (RAS) szeretnék mesélni. Mióta megértettem a működését, alapjaiban változott meg a hozzáállásom a mindennapokhoz. Nem túlzás azt mondani, hogy ez a tudás nem csak abban segített hogy a jövőbeli céljaimon dolgozhassak tudatosabban, hanem abban is, hogy minden egyes napom – a maga teljességében – „jó” nap legyen. (és igen, velem sem minden nap csak “jó dolgok” történnek, mégis van olyan rutinom, ami segít átkeretezni a sz*r napokat is).

Biztosan te is hallottad már, hogy a gondolataid teremtik meg a valóságod. És talán bullshitnek hitted, de csak azért, mert nem tudtad, mi áll emögött a valóságban.

Egyébként korábban írtam már egy cikket erről, Joseph Nguyen Ne higgy el mindent, amit gondolsz! című könyve alapján. Habár Nguyen más oldalról közelíti meg a dolgot, biológiailag a RAS, ami magyarázatot ad erre a jelenségre.

Sokat hallunk a "valóság teremtéséről" spirituális szinten, de a tudomány oldaláról nézve ez nem varázslat, hanem neurobiológia.

Mi is az a RAS?

Képzeld el az agyadban egy rendkívül szigorú kapuőrt. Ez a RAS, egy neuronhálózat az agytörzsben, amelynek elsődleges feladata a szenzoros szűrés. Az agyadba minden pillanatban több millió információ áramlik be, de ha mindet tudatosítanád, az idegrendszered azonnal összeomlana. A RAS az a szűrő, amely eldönti, mi az, ami elég fontos ahhoz, hogy eljusson a tudatodig, és mi az, ami mehet a „kukába” mint háttérzaj.

Egyébként a RAS felelős például azért is, hogy alvás közben nem ébredünk fel a megszokott zajokra. Ha valaha csodálkoztál már azon, hogy egy kisbaba hogyan tud édesen aludni a porszívó zaja vagy a folyton ugató kutya mellett, az is azért van, mert a megszokott zajokat nem engedi át ez a szűrő. Vagy ismerős lehet, hogy a hálószobában ketyegő óra hangja először halálra idegesít, és aludni sem tudsz tőle, később pedig már egyszerűen meg sem hallod. Ezért mind ugyanaz a szűrő felelős.

Hogyan „teremted” meg ezzel a valóságodat?

A valóságod valójában egy szigorúan szűrt verziója annak, ami körülötted történik. A legizgalmasabb pedig az, hogy ezt a szűrőt te magad programozhatod:

• Szelektív figyelem: Ha elhatározod, hogy veszel egy piros autót, hirtelen mindenhol piros autókat fogsz látni. Ez nem azért van, mert több lett belőlük, hanem mert a RAS-nak kiadtad a parancsot: a „piros autó” mostantól fontos információ, amit ki kell emelnie a környezeti zajból.

• Célok és manifesztáció: Amikor egy célra fókuszálsz és érzelmeket társítasz hozzá, az agyad úgynevezett kiemelési hálózata (Salience Network) magas prioritásúként jelöli meg azt. Ezután a RAS folyamatosan pásztázza a környezetedet azokkal a lehetőségekkel vagy kulcsszavakkal kapcsolatban, amik a célodhoz segíthetnek. Olyan információkat és lehetőségeket veszel majd észre, amik mellett korábban egyszerűen elmentél volna, mert az agyad háttérzajnak minősítette őket.

• A napi örömök szűrője: Ez a kedvenc részem. Ha a hiedelmed az, hogy „ma biztosan sok jó dolog történik velem”, a RAS a pozitív ingereket fogja átengedni a szűrőn, a negatívakat pedig kevésbé súlyozza. Ez nem vak optimizmus, hanem a megerősítési torzítás (confirmation bias) tudatos használata a saját jólléted érdekében: az agyad egyszerűen bizonyítékokat keres a meglévő hiedelmeid igazolására. Sajnos ez fordítva is igaz: ha az az általános belső monológod, hogy veled csak szerencsétlenségek történnek, mindig pórul jársz, és a világ egy szörnyű hely, a RAS ezeket az információkat fogja neked szűrni. És hidd el, be is fogja bizonyítani neked, hogy minden szavad igaz. Ezért kell nagyon óvatosan bánnunk azzal, milyen belső monológot ismételgetünk magunknak önmagunkról és a világról.

Hogyan programozd a saját kapuőrödet?

A tudatosság ott kezdődik, amikor elkezded szándékosan irányítani, hogy mi kerüljön a figyelmed fókuszába. Ehhez két gyakorlati módszert hoztam neked:

• Multiszenzoros vizualizáció: A kutatások szerint a céljaid puszta végiggondolása helyett sokkal hatékonyabb a multiszenzoros képalkotás (vagyis a vizualizációs gyakorlatok), mert ez ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, amelyek a valós cselekvés során is működnének. Amikor a céljaid vagy egy jövőbeli önmagad vizualizálod, ne csak egy képet láss magad előtt, hanem vond be minden érzékszervedet: lásd a színeket, halld a hangokat, és érezd a körülötted lévő teret. A legfontosabb pedig az átélt érzelem: ez a „ragasztó”, ami rögzíti az új mintát az idegrendszeredben.

• Segment Intending (Szegmens szándék): Ez a módszer – amit Vishen Lakhianitól tanultam – az egyik legpraktikusabb eszköz a mindennapokra. A lényege, hogy a napod elején gondolatban (vagy ha szeretsz reggel naplózni, akkor írásban) végigmész a napod szakaszain, és mindegyiknek az ideális kimenetelét és eredményét képzeled el. Legyen szó egy megbeszélésről, egy találkozóról vagy a délutáni edzésről, előre kivetíted a számodra legjobb forgatókönyvet. Ezzel felkészíted (priming) a RAS-t, hogy egész nap azokat a jeleket és lehetőségeket keresse, amelyek ehhez a pozitív kimenetelhez segítenek hozzá.

A rendszer irányítása a te kezedben van, de a tartós átprogramozáshoz türelem és kitartó gyakorlás szükséges.

Én mindkettőt gyakorlom: rendszeresen vizualizálom a számomra fontos dolgokat, amihez a legtöbbször Prepok Zsuzsi vezetett vizualizációit hívom segítségül a Solunáról. A Segment intendinget pedig minden nap kutyasétáltatás közben csinálom – de ezt természetesen minden reggel, akár kávézás közben is megteheted (és garantáltan hasznosabb, mint a telefonod pörgetése).

Váltsd a tudást valódi változásra a Solunával!

A Soluna platformon minden eszközt megadunk ahhoz, hogy naponta támogasd az idegrendszeredet. Fedezd a Soluna tagságot és csatlakozz a közösséghez!